5 évvel később

Szia! 
Igen, a cím teljesen úgy hangzik, mint egy regény epilógusa. Az a helyzet, hogy khm... eltelt öt év a legutóbbi posztom óta ezen a blogomon. Még találtam egy piszkozatot arról, hogy 22 éves lettem és mivel facebookon elrejtettem a születésnapomat, senkinek nem jutott eszébe felköszönteni a családomon kívül. Á, régi szép idők. Mondjuk örülök, hogy most már ilyesmi egyáltalán nem érint olyan rosszul, mint annak idején. 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs bennem szégyenérzet, hogy erről az oldalról teljesen elfeledkeztem az utóbbi években. Most, hogy végre valahára befejeztem az egyetem nevezetű kalandsorozatot, több szabadidőm lévén nagy nosztalgiázásokba fogtam. Ez azt jelenti, hogy gportálon, blogspoton és wordpressen portyáztam, majd egyik még aktívabb oldal cseréi között megláttam a Cora nevet, ami valahogy ismerősen csengett.  Rákattintva rájöttem, hogy hűha ez én vagyok, de kínos, hogy nem is emlékeztem rá, illetve milyen rendes volt az illetőtől, hogy nem szedett le azóta sem. Különben most nem lennék itt, hogy bepötyögjem ezt a bejegyzést.
Mentségemre szóljon, hogy ezen a blogon van kemény 4 nyilvános poszt, mondjuk köztük van az egyik legszemélyesebb (Azt hittem barát, pedig csak ismerős...), amit valaha közzétettem, szóval a mérleg nyelve nem billen egyik oldal felé sem.

Okkal kérdezhetnéd, hogy mit keresek itt, ennyi idő után, mi a célom ezzel a bejegyzéssel? Nos, az a "ragyogó" ötletem támadt, hogy az összes posztot, amit az elmúlt években nyilvánosságra hoztam és az internet berkeiben megvannak valahol, még mindig egyetértek velük, úgy ahogy van esetleg kicsit frissítve ezen az oldalon fogom, az eredeti dátum szerint közzétenni. Azért itt, mert amikor megláttam a címet, hogy széllel szemben szállni, újra beleszerettem. Régiségek címkével fogom ellátni ezeket, hogy megkülönböztethető legyen a többi bejegyzéstől.

Ez egy kicsit más, mint eddig. Mindig menekültem a múlt elől, töröltem vagy piszkozattá állítottam vissza bejegyzéseket, hogy "tiszta lappal" kezdjek, aztán rá kellett döbbenni, hogy ezek nélkül nem lennék az, aki most ebben a pillanatban vagyok. 

Ez itt most nem egy epilógus, hanem egy prológus, életem könyvsorozatának második kötetében.
Szeretnék újra rendszeresebben írni, bármiről, ami érdekel.
Köszönöm, hogy elolvastad. 

Cora
spacer

Random bejegyzés

Rossz az internet, mint mindig.

Rengeteg dolgom lenne, mint mindig.

Igazából azért vagyok most itt, mert a szakdolgozatot is talán könnyebben kezdem el, ha előtte írok valami mást, bár nem tudom miről kellene mesélnem. Azon gondolkoztam, hogy kívülálló szemmel milyen unalmasnak tűnhet az életem. Az elmúlt egy héten nem tudom mi volt velem, de minden délután aludtam, és ma nem kellett bemenni, tegnap 17:40-től ma reggel 8-ig aludtam majdnem egyhuzamban. Talán kicsit lelkileg megviselt ez a hét. Túl sok volt az álmodozás, ami csak árt nekem, amúgyis már csak egy hét és vége. 

Nincsen semmi maradandó hobbim, ami miatt lelkesedhetnék, csak az egyetem van, a maga nyomasztó valóságával. Ezért is próbáltam múlt héten keresni valami animét, hátha feldobja a napjaimat. Bár mostanában már nem vagyok annyira lelkes, mert csak a manga reklámjának látom a többségét. A sztori egy részét feldolgozzák, a többihez meg olvasd el az eredeti alkotást. A mangaolvasáshoz meg több koncentrációra van szükség, hogy mindent észrevegyek a képen. Talán öregszem, nem való már nekem ilyesmi. :D

Aztán szembe jött velem a Link Click című kínai animációs sorozat, ami eredeti ötlet alapján készült el. Adott két szép?, magas srác, akik vissza tudnak utazni az időben egy fotón keresztül és kideríteni dolgokat, amiért a kliensek fizetnek. Eléggé érdekes koncepció volt, aztán az évad végére nagyon felpörögtek az események és most ott tartok, hogy tűkön ülve várhatom a második évadot, mert természetesen függővéggel fejeződött be a 11. rész. Az animációt is elég szépen kivitelezték ahhoz képest, hogy nem japán, hanem kínai. Az opening és ending meg annyira fülbemászó, hogy azóta is meg-meghallgatom.

Persze az interneten már nagyon össze akarják hozni a két főszereplőt. Én egyelőre nem látom, hogy BL lenne ennek a vége, inkább csak tényleg jóbarátoknak tűnnek egyelőre. (Bár elég keveset tudtunk meg, hogyan ismerték meg egymást.)

Befejeztem a Living no Matsunaga-san című mangát is, mert láttam, hogy a mangaka lezárta a történetet. Bár már több mint egy éve nem olvastam, érdekelt mit hoz ki belőle. Ha az ember eltekint a tényleg problémás korkülönbségtől, akkor egy cuki, vicces sztori marad. Azt nem értem, miért nem lehetett a lány az egész kezdetén egyetemista első éves, a srác meg 24. Semmi gond nem lett volna az egész "shared house" koncepcióval, és szerintem még mindig futhatna a történet, mert annyi lehetőség van ezekben a lányos, cuki sztorikban. A vége nagyon össze lett csapva, csak úgy kapkodtam a fejemet, hogy mi történt a be nem mutatott ÉVEKBEN. Azért rajzolás elég szép volt ahhoz, hogy mégse bánjam, hogy nem hagytam befejezetlenül. 

Hát ennyi jutott erre a bejegyzésre, most megpróbálok valamit kezdeni a szakdolgozatommal, mert sajnos nincs egy láthatatlan emberke aki megírja helyettem azt az 50 ezer karaktert (szóköz nélkül). Már ha rágondolok, hogy ez összesen mennyi, rosszul leszek.

spacer

2021 Évzáró


Nem szoktam ilyen összefoglaló bejegyzést készíteni az évemről, ha őszinte akarok lenni, mostanában írni sem szoktam sehova, pedig szükségem lenne rá, de nem is történik igazából semmi érdekes velem. Néha legszívesebben csak láthatatlanná válnék, hogy ne kelljen megfelelni senkinek, csak létezni. Mondhatjuk úgy is, hogy nem a legjobb mentális állapotban zárom ezt az évet, borzasztóan elegem van igazából mindenből, nem köt le és nem kapcsol ki semmi. Néha már az egyetem sem érdekel, pedig most már nagyon szégyellem magam, hogy még mindig nem fejeztem be. Valószínű ez az oka annak, hogy 2021-ben az elmúlt évekhez képest jóval több könyvet olvastam. Kicsit kirángat a valóságból egy olyan képzeletbeli világba, ahol nem én vagyok a főszereplő, nem nekem kell döntéseket hoznom, csak "végignézem" az események sorát csendes megfigyelőként, előítéletek nélkül, és ez megnyugtat. Olyan ez, mintha folyamatosan fulladoznék, de amikor olvasok újra kapok levegőt. Na de, elég ebből a sok lehangoló gondolatból, és nézzük a statisztikákat az idei évemről.

Idén 36 könyvet olvastam el, ami a moly szerint 14098 oldal. Készítettem egy ilyen ranglistát is. Egyszerűen a Csontvárossal nem tudtam mit kezdeni, talán túlságosan YA már nekem, vagy a testvérek vagyunk kérdéskör akasztott ki, de szenvedtem az olvasás közben. Nagyon közel álltam, hogy abbahagyjam, de végül befejeztem és úgy döntöttem, hogy hiába akarom majd a Magnus Bane krónikákat a fő sztori után végigolvasni, egyelőre pihentetem ezt a sorozatot.

Talán amiről még érdemes említést tenni, hogy magamhoz képest szokatlanul sok romantikus könyvet olvastam, sőt egyik be is került a legjobbak közé (The ​Love Hypothesis). Régebben voltak ellenérzéseim ezekkel a sztorikkal kapcsolatban és tényleg ritkán van kedvem és/vagy hangulatom, hogy ilyeneket olvassak, de Olive karaktere kicsit hasonlított hozzám, így nagyobbat "ütött", mint a többi. 

Ami még idén történt, hogy befejeztem a Twilight Saga és a Harry Potter sorozat újraolvasását. Ez miatt igazából büszke vagyok magamra, mert hajlamos vagyok félbehagyni dolgokat és más élmény felnőtt fejjel olvasni mindkettő. Féltem, hogy csalódni fogok, de a Harry Potter világa megint elvarázsolt és olvastatta magát, hiába tudtam mi lesz a vége. A Twilight "hibái" meg már első alkalommal feltűntek, mert nem olyan fiatalon olvastam, hogy ezek hatással legyenek rám.

A Mielőtt a kávé kihűl egy rendkívül különleges regény volt, és annak ellenére, hogy az év legelején olvastam még mindig emlékszem rá. Egy kávézóról szól, ahol van egy szék, amire leülve az időutazás a múltba vagy jövőbe lehetséges, de csak addig ameddig a kávé kihűl, nem lehet elhagyni a széket és csak olyan emberrel találkozhatsz, aki járt a kávézóban. Ha jól emlékszem, ez eredetileg egy színdarab volt, de a könyvön ezt én nem éreztem. Mivel angolul megjelent egy második kötete is (japánul négy), tervezem, hogy azt is el fogom olvasni. Léleksimagató olvasmány, akkor és abban a lelkiállapotomban borzasztóan jól esett.

Ha már a japánoknál tartunk, idén nagyon kevés mangát olvastam, ami miatt kicsit csalódott is vagyok, ezen szeretnék 2022-ben változtatni, mert annyi jó történet van, amiknek esélyt sem adtam, mert nem volt kedvem semmihez. Ebben szerintem segíteni fog, hogy novemberben beszereztem egy ebook olvasót, amivel valahogy a fekete-fehér rajzok szebben mutatnak, mint az Ipademen.

  • No 6. (mangaváltozata, nem tudom lehet egyszer a regényekre is sort kerítek, mert azok részletesebbek, és egész érdekes az alapsztori)
  • Tomie - Juji Ito
  • Inspector Akane Tsunemori (Psycho-Pass) 1-2 (fogalmam sincs, miért nem fejeztem ezt be, talán elment tőle a kedvem)
  • Tokyo Ghoul, 1- 2 
  • Sasaki and Miyano 1-8 

Valahogy mindig úgy éreztem, hogy a mangák közelebb állnak a szívemhez, mint a képregények. Hasonló forma, de mégis teljesen más olvasmányélmény. Talán volt bennem egy kis előítélet is, mert nekem valahogy komolytalanabbnak tűntek. Ezen idén próbáltam javítani, ami szerintem részben sikerült is. A Sandman sorozatot mindenféleképpen végig akarom olvasni jövőre.

A szuperhősös történeteket viszont még mindig szoknom kell, talán mert annyira más élmény filmen nézni a sok akciójelenetet, mint képregényben olvasni, ahol könnyen átsiklik a figyelmem fontosabb mozzanatok felett.

A teljes idei évi listám, kiemelve az abszolút kedvencem: 

  • Death (Death of the Endless, #1-2)
  • Saga, Vol.1-4
  • Paper Girls, Vol. 1
  • Bloom
  • The Prince and the Dressmaker
  • Monstress, Vol. 1-4
  • Preludes & Nocturnes (The Sandman, #1)
  • Sandcastle
  • Laura Dean Keeps Breaking Up with Me
  • Nameless
  • Wolverine: Origin: The Complete Collection
  • Heartstopper Vol 1-4 + The Mini-Comics
  • Thor: Son of Asgard
  • Marvels #0-#1 (1994)
  • Captain America #255

Akkor jöjjön a filmes lista, kicsit bánom, hogy nem letterboxdon tartottam számon, hanem tvtime-on, így pontos dátumokat nehezebb kapcsolnom az egyes filmekhez, de igazából nehéz legjobbat választani, mert voltak jók (pl.:Promising Young Woman), voltak borzasztóak (pl.: He's all that ), illetve voltak olyanok amik megleptek (pl.: I Care A Lot). Talán ha nagyon muszáj egyet kiemelni akkor a Free Guyt választanám, mert annyira "vakon" néztem megKicsit visszahozta a gyerekkoromat, amikor csak azt lehetett nézni, ami a tévében éppen ment vagy megvolt DVD-n. Nem tudtam mire számítsak, csak a sok pozitív értékelést láttam. Ez mostanában nem nagyon jellemző, mert a trailerekben minden benne van, ráadásul én szeretem elolvasni körülbelül miről szól, mert nem szoktam félbehagyni filmet és megbánni a ráfordított időt. 



Megnézett filmek idén:

  • The Women and The Murderer (dokumentumfilm)
  • James Bond filmek 1-5 (No Time to Die, Spectre, Skyfall, Quantum of Solace, Casino Royale)
  • Free Guy 
  • Good on Paper
  • He's all that
  • Reminiscence
  • Twilight Saga (újra nézés)
  • Heartbreaker (újranézés)
  • Mátrix 1-2
  • Annabelle 1-2
  • Why did you kill me? (dokumentumfilm)
  • American Murder: The Family Next Door (dokumentumfilm)
  • Mummy 1-3(újra nézés)
  • Promising Young Woman
  • Censor
  • Book of Blood
  • Conjuring 1-3
  • Friends The Reunion
  • Her
  • What Lies Below
  • I Care A Lot
  • Extreme Job
  • Teen Bride
  • Extinction

A sorozatokkal már nehezebb dolgom van, mert kb. csak netflixes bűnügyi minisorozatokat, meg kdramakat néztem. Amit kiemelnék, az a Loki, mert nagyon tetszett és kíváncsi vagyok hogyan fog majd folytatódni a történet. Talán ez volt az egyetlen sorozat, amit hétről hétre néztem és vártam a részek megjelenését.


A kdramaknál a The Uncanny Counter is meg a Mystic Pop Up Bar is tetszett, kicsit elgondolkodtató, de mégis könnyedebb sorozatok. A Silent Sea-nek kevés volt az a 8 rész, ehhez a sztorihoz 16 kellett volna, ráadásul a részek nem is hatvan, hanem negyven percesek voltak. Ennek ellenére nem bántam meg, hogy megnéztem, mert a Sci-fit és persze Gong Yoo-t.


A Girl from Nowhere meg egy egész más kategóriába tartozik, amikor egy sorozat minden részéhez "trigger warning" van kapcsolva, mert nagyon nehéz és sötét témákkal foglalkozik, nem lehet a többivel egy lapon emlegetni. Ehhez hangulat kell, ezért sem néztem még meg a második évadot, de majd 2022-ben.

Nézett sorozatok:

  • The Silent Sea (kdrama)
  • Don't F**k with Cats: Hunting an Internet Killer
  • Criminal: Spain
  • Criminal: France
  • Night Stalker: The Hunt for a Serial Killer
  • Crime Scene: The Vanishing at the Cecil Hotel
  • Doom at Your Service  (kdrama)
  • Clickbait
  • Sophie: A Murder in West Cork
  • Loki
  • Girl from Nowhere S01
  • Sell Your Haunted House  (kdrama)
  • Tale of The Nine Tailed (kdrama)
  • The Uncanny Counter  (kdrama)
  • Mystic Pop Up Bar (kdrama)
  • Bridgerton S01

Videójátékok:

Mivel nincsen nagyon eszközöm, amivel rendesen futna bármilyen "normális játék", meg eléggé könnyen meg is unom őket, meg mert aktívabb figyelmet is kíván, ezért ez a lista rendkívül rövid.
Amit jövőre szeretnék egy PS5-ön kívü az, hogy elmerüljek a visual novellek világában, mert van néhány érdekes történet.

Dead Cells (PC- kontroller nélkül)
Ez az a játék, amit néha-néha előveszek, ráfüggök pár órára, egy jó körnél meghalok, és utána hónapokig elő sem veszem.
Ez a játék zseniális, amúgy is imádom a kártyacsatározós játékokat. Ez is olyan játék, amiben végigviszek egy-két kört, aztán nyugodtan le tudom tenni.
Ez is hasonló az előzőhez, én kicsit nehezebbnek érzem, meg kevésbé jutalmaz, de szórakoztató.
Fortnite (Laptop)
Ne beszéljünk róla, hogy milyen grafikán, de az előző seasonben sikerült egy arany skint is szerezni. A célom az volt, hogy a battle passra ne kelljen többször költeni, az össze is jött.
Függőséget okozhat, hasonló jellegű, mint a Townscaper, de nekem jobban bejött.

Ennyi volt ez az év, remélem hasonlóan tartalmas lesz a következő is.

Boldog Új Évet! 


spacer

Címtelen szösszenet

Hét darab. Azon vázlatok száma, amik augusztus vége óta porosodnak a virtuális tér e kis fiókjában [Wordpress]. Soha nem jutottak el a publikálásig és/vagy rendesen meg sem írtam őket. Egyszerűen nem tudtam. Mostanában nehezen tudom kifejezni magam. Néhány helyzetben úgy érzem, legszívesebben láthatatlanná válnék.

Talán ez lehet az oka, hogy mostanában nem írtam sehova. Nem éreztem szükségét kifejteni a véleményemet, leírni bárhova, mi van velem. A személyiségem introvertált része került volna előtérbe...

spacer

22 évesnek lenni...


Már betöltöttem pár hete, de valahogy most éreztem úgy, hogy na írjunk valamit, ne múljon el nyomtalanul, mint az eddigiek. Igazából nem változott az életem. Nem kopogtatott be hozzám egy helyes srác, hogy ő életem szerelme és ne is tegye, mert visítva elmenekülök. Semmi nem lett jobb, most úgy érzem, talán ez volt a legrosszabb születésnapom, az ajándékom ellenére, aminek tényleg nagyon örülök. 

Én az a fajta ember vagyok, aki nem írja ki facebookra "búját-baját/örömét", így esett, hogy a születésnapomat sem tettem ki. Egyetlen egyszerű gondolat miatt, mégpedig akinek igazán számítok, úgyis eszébe jutok és amúgy meg nem kérek az ismeretlen ismerősök felköszöntéséből.

Érdekes eredmény született, mert még a közeli barátaim többsége is elfelejtette és csak másnap eszmélt rá, hogy hopsz ez elmúlt. Persze Zoltánék sem írtak és azóta sem jöttek rá, de ez az előző bejegyzés alapján nem is meglepő.

Ennek ellenére nem bántam meg, hogy nincs kiírva, hogy mikor születtem. Ebből látszik, mennyire fontos helyet foglal el a facebook a mindennapi életünkben. Egyetlen dátum lementése a telefonba, vagy felírása a határidőnaplóba. Ennyi lenne és mégis mennyire nagy áldozat valójában.
spacer

Azt hittem barát, pedig csak ismerős...

Általában jól be tudom sorolni, kire mennyire számíthatok. Alapkoncepcióm, hogy mindenkire mininálisan és akkor nincs pofára esés. Most mégis sikerült félreértenem a dolgokat és barátnak hinni egy közeli ismerőst. Ja, amúgy fiúról van szó. Azt hiszem anno Zoltánként utaltam rá.
spacer

Díj :)


Köszönöm Birgitnek a díjat! Nagyon kedves emlékeket ébreszt bennem ez a dolog. Régen rengeteg ilyen keringett az internet. Örülök, hogy most valahogy visszatért ez a blogos közösségbe. Ahogy látom az olvasottaim már mind megkapták, így nem látom értelmét tovább küldeni, de a kérdésekre szívesen válaszolok.

spacer